Kategóriák
Futás Túra

Töredékek két napszakból

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Ez máskor és nem pont ott készült – na és?

A frissen hullott hóban előttem különféle négylábúak lábnyomai. A Mária-szurdokban a havazás óta ember még nem járt előttem, a hó súlya alatt meghajoló, ösvényre szokatlanul mélyen belógó ágak pedig ismeretlenné változtatják a már számtalanszor megjárt utat. Ismeretlenné, de nem idegenné.

Róka, őz mehetett előttem? Hoppá, az őz ott van! Kissé riadtan kaptat fel az oldalba, ott azonban megáll. Két társával együtt bámulnak le rám, miközben én is hasonlóképpen teszek. Aztán megunják, elindulnak előre… Folytatom az utat a mesebeli díszletek közt. Gyönyörű ilyenkor az erdő, és teljesen más. Minden egyes alkalommal más, de ilyenkor válik igazán ismeretlenné.

e 1
Ez viszont itt és most

Idegennek viszont csak akkor tűnik, ha éjjel indulok neki. Mikor a fejlámpa fénye csak pár méternyi belátást enged, és a terep emelkedésére is csak a levegővételek szaporodásából tudok következtetni. De még erre sem az idegen a legjobb jelző. Inkább szokatlan.

Taposom a nyomot, időnként egyensúlyozom az éj sötétjébe tolakodó fénycsóvámra apró csillogással válaszoló hóban. Közben meglepődötten tekintek a vöröses aranysárgán világító Erzsébet-kilátóra. Érdekes, hogy innen is látszik – ebből az irányból nem emlékszem, hogy valaha is megpillantottam volna. A legfurább azonban, hogy az ember halad egy kezdetben csak gyertyalángszerű (és méretű) valami felé, ami percről percre, méterről méterre növekszik. Negyedóra múlva már egészen nagynak tűnik, pedig még ekkor is majd’ egy kilométerre van. Aztán kiderül, hogy egy hajszálnyival sem lett kisebb, mint amekkora néhány órával korábban volt. Lásd a képeket…

e 3
Mint egy gyertyaláng…

Az érzékcsalódásból azonban nem elég ennyi. Ahogy kocogok lefelé egy újabb kismilliószor megjárt úton, fokozatosan erősödik bennem a gyanú, hogy máshol vagyok, mint ahol lenni szeretnék. Illetve mint amiről azt gondolom, hogy lennem kellene. Mások az arányok, szélesebb és kisebb lejtésű az út, másféle fák szegélyezik… Az első turistajelzés megpillantása most rendes megkönnyebbülést hoz, holott nem volt valódi okom aggodalomra, itt lehetetlen eltévedni. Lehetetlen? Ugyan dehogy. Csak megfelelő napszak – ami inkább éjszak(a) – és egy kis képzelőerő kell hozzá.

Persze kocogtam már fel a Libegő alatt hajnali kettőkor, no de ott tényleg lehetetlen eltévedni. Akkor ráadásul ezerrel világított a telihold, tehát a feltételek sokkal lazábbak voltak…

e 2
Másodpercekkel az éjféli lámpaoltás előtt

Szerző: NJ

Hegymászás, kerékpározás, hegyi futás, teljesítménytúra, trekking, barlangászat, sífutás, fotózás, írás, és sok más...

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s