Kategóriák
Bringa

Őszi látványteker(g)és a Dunakanyarban

Október vége, november eleje – voltak évek, amikor ilyenkorra már rég elvesztették lombjukat a fák, de most a hónapváltó hétvégére estek az ősz utolsó színpompás napjai. Mit tehet az ember, ha minél többet (és többfélét) szeretne látni és egyetlen vasárnapból kihozni? Nem kérdés, felpattan a biciklire. Bemelegítésként Budajenő és Tinnye szelíd huplikban gazdag vidéke pont ideális, nem hosszú emelkedők váltakoznak kellemes lejtőkkel. Egyre gyérülő forgalom mellett lehet eljutni Sárisápon keresztül ahhoz az elágazásig, melynél balra fordulva az őszi táj kezdi megmutatni valódi énjét. Pilisszentkereszt előtt az Öreg-kő 60 métert is elérő szirtfalai fehérlenek csábítóan, de ez a nap nem a sziklamászásé. Két jó dolog közül most a tekerésé marad a főszerep…
Bajóton a Macska presszó után kezdődik az az eleinte jó minőségű kerékpárút, ami Nyergesújfalun keresztül csaknem Esztergomig vezet. Persze azért nem is magyar termék lenne, ha kiérve a Duna mellé, nem lennének benne idegesítő szakaszok. Eurovelo 6, az egyik szemem sír, a másik meg szétrázódik… Néhány helyen csak azért nem állok meg fotózni, mert eldöntöttem, hogy ma az élményekre koncentrálok. No de haladjunk tovább, mégpedig Esztergomba. A Bazilika látványa adja a város alaphangulatát, de amint az ember elkezd tekeregni a csatorna mentén vagy beljebb, rögtön belátja, hogy van még bőven más felfedezni való is. Hiába jártam már itt többször, egyelőre még csak ott tartok a megismerésében, hogy nem tévedek el (annyira :-)).
A Pilisbe fokozatosan hatol be az országút, elmerülök a sárgás-vörösen izzó hegyek közt, ez az egyik leghangulatosabb irány, ha az ember át szeretne kelni a hegységen. Autók nélkül lenne igazán pazar, de ne legyünk maximalisták, legalábbis ne ebben a kérdésben… Dobogókő és a Pilis-tető mindig dilemmát okoz, abban a tekintetben, hogy melyiket válasszam. Most az előbbi a nyerő, mivel még hosszú út áll előttem és már korán sötétedik. Persze a tömeg szokás szerint hatalmas, az autó- és motorzúgás fülsértő és idegesítő, de kibírom. Nemsokára úgyis letérek a motorizált útvonalról, a kakashegyi erdészeti úton a csend jut főszerephez. A fák szinte lángolnak a délutáni napfényben, kétségtelenül jó döntés volt ezt a napot rászánni erre a tekergésre. Sikáros után viszont letérek az általam megszokott irányról, Pilisszentlászló felé fordítom a kormányt. A kék sáv mentén emelkedő keskeny aszfalt új még számomra, de tetszik. A híres Kis Rigó viszont csalódást okoz, a pincérek többször keresztülbukdácsolnak rajtam, de esélyem sincs egy szabad helyet találni, a kiszolgálást meg inkább hagyjuk. Mintegy 10 percnyi téblábolás után feladom. Inkább otthon eszem majd…
A főúton nem sokat tekerek, Pap-rét felé elhagyom. Ez az út most is gyönyörű, nem győzök fényképezni, pedig árnyékban már csak 5 fok körül jár a hőmérséklet. Szemben egy rövidnadrág-póló kombinációban tekerő sporttárs, a látványtól is kiráz a hideg. Felveszem a vastagabbik kesztyűmet és kabátomat, és legurulok Szentendrére, majd egy kávé után egyre éhesebben vágok neki az utolsó 30 km-nek. Az ürömi emelkedőn sötétedik rám teljesen, de innen már megállás nélkül nyomom hazáig. Ez egy nagyszerű nap volt.

Szerző: NJ

Hegymászás, kerékpározás, hegyi futás, teljesítménytúra, trekking, barlangászat, sífutás, fotózás, írás, és sok más...

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s