Velem mostanában nem történik semmi különös, izgalmas, említést érdemlő, csak megy minden a tervek szerint. Mivel korunk technikai lehetőségeinek köszönhetően aránylag pontos meteorológiai előrejelzés alapján indulok útnak, és néha még emellett is rápillantok a felhőkre, nincs váratlan vihar, hirtelen kitörő zivatar, jégeső, elemi csapás. Az útvonalakat is a képességeimhez, aktuális kondíciómhoz és mentális állapotomhoz igazodva választom, felszerelésemet szintén ehhez igazítom, így többnyire kimerülés, eltévedés, leesés, vagy akár csak egy szimpla túlzott megerőltetés sem szokott előfordulni a túráimon. Egyszóval elkerülnek az olyan események, amik egy-egy beszámoló sava-borsát adják, valószínűleg senki nem rágja tövig a körmét az izgalomtól (inkább elalszik az unalomtól), olvasás közben. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – szeretném továbbra is ezt az unalmas irányt tartani, s nem tervezem mostanában azt, hogy kalandosabb stílusra váltok. Tudom, hogy ezzel az érdeklődők számát tovább fogom redukálni, és persze köszönöm mindazok figyelmét, akik így is kitartanak.
Amit ígérhetek: noha részben nem rajtam múlik, de megpróbálok a lehetőségeimhez mérten rendszeresen újabb mászó- és túraútvonalakat ismertetni. Valamint apránként feltöltök egy-egy korábban valahol már megjelent írást is, bízva abban, hogy egy újszülöttnek minden vicc új. Amit viszont továbbra sem ígérek: az időrendi sorrend követése, de ez nyilván csak annak okozhat gondot, aki inkább a kronológiai sorrendben megírt, napló jellegű oldalakat szereti olvasgatni. Mivel a bejegyzéseim többségénél lényegtelen az abban ismertetett túra megtörténtének dátuma (ráadásul némelyiknél több megmászás/túra képanyagából válogattam össze a fotókat), így ez talán bocsánatos bűnnek minősül. A tényleges időpontnak egyetlen lényeges szerepe lehet: a leírt útvonalakon azóta esetleg történhettek számottevő változások is (pl. egy mászóutat kiépíthetnek), de ezzel kapcsolatosan igyekszem minden esetben informálódni és naprakész adatokat közölni. A további szószaporítás helyett viszont inkább mindjárt bele is kezdek a következő túratipp írásába…
Nagyváthy János blogja 
Egy hozzászólás a(z) “Évértékelés és újévi fogadkozás helyett” című bejegyzéshez
Az írások jók, én mindig elolvasom, amit írsz. Számomra sokat jelent, hogy olyan helyeken jársz, ami nekem messze van, s tudom, hogy nem fogok arra járni, bármennyire is szeretném (metthogy vannak nagy hegyek közelebb s az idő véges). Nem hiányzik egyáltalán az “epic” belole, ellenben sok apró részlet van, ami szépen dúsítja az “unalmas” (sic!) leírásokat. Csak így tovább, jöhet a többi! BÚÉK!