Nemrég az Alpokban halálos kimenetelű marhatámadás is történt, ennek kapcsán az illetékesek elkezdtek kiemelten foglalkozni a témával. Felmerült a kérdés például, célszerű-e a turistautat a tehenek közé vezetni, avagy a marhákat szabad-e ráengedni a turistaútra, készült pár viselkedési útmutató is, tehát a megtámadott áldozatok után maga a tehéntéma is terítékre került.
Szerintem viszont azt, hogy komoly veszélyforrást jelent (vagy egyáltalán veszélyes-e) egy ilyen látszólag szelíden kérődző állatcsorda, nem lehet fehéren-feketén kimondani. A borját féltő anyaállat nyilván sok mindenre képes, ha veszélyt érez, és a bikák is szeretik néha megmutatni, ki az úr a területen, de gondoljunk csak bele jobban: hány állat legelészik szerte az Alpokban, hány turistajelzés vezet át ezeken a réteken, és ehhez képest hány támadásról van tudomásunk? Talán nem tévedek nagyot, ha feltételezem, hogy nem ez a veszélyforrás vezeti a maradandó sérüléssel vagy halállal végződő hegyi balesetek listáját. Még akkor is több esélyünk van a kellemetlen következményekre, ha egyszerűen csak elcsúszunk egy tehénlepényen…
Ugyanakkor az is tény, hogy egy marha simán képes megölni vagy súlyosan megsebesíteni egy embert és erre akkor is van némi esély, ha minden szabályt betartunk. A tehén vagy a bika nem a mi fejünkkel gondolkodik és nem a mi logikánkat követi, tehát miközben elhaladunk mellettük – vagy köztük –, valamelyest veszélyes zónában vagyunk. Jómagam is találkoztam már támadólag fellépő állattal, sőt legutóbb néhány héttel ezelőtt teljesen váratlanul rohant elő az erdőből egy fiatal bika, jól látható támadási szándékkal, amit csak kis szerencsével és gyorsasággal tudtam elkerülni. Itt egy rövid videó a sikertelenül távozó bikáról. Magáról a támadásról nem készült felvétel, de legközelebb igyekszem menekülés közben arra is sort keríteni. 🙂
Ennek ellenére, s mindent összegezve, azt kell mondjam, a tehén alapvetően mégiscsak egy barátságos jószág. Nincs komoly okunk tartani az állatoktól, ha óvatosak vagyunk és betartjuk azt a néhány szabályt, amire magunktól is rájöhetünk. Ne nagyítsuk fel a veszélyt, ne pánikoljunk az első kérődző négylábút megpillantva, de a hősködést is kerüljük el. Ne legyünk marhák, ezt a szerepet hagyjuk meg a hitelesebb játékosoknak, és akkor aligha kerülünk összetűzésbe velük. Ők az erősebbek, de legyünk mi az okosabbak!
Nagyváthy János blogja 