A Heukuppe szelíd púpja a derekán sziklás övet visel, északnyugat ill. nyugat felé szakad le a legnagyobb falakkal. A legmagasabb pontot felül körbeölelő füves, lankás terep szélének e falak feletti enyhe kiemelkedése a Gamseck („Zergesarok”), ami bár önálló csúcsnak nagy jóindulattal sem nevezhető, de azért áll rajta egy szerény csúcskereszt. A fennsíkszerű tetőről könnyen elérhető, szép kilátópont azonban mindjárt más formát ölt, amint nyugatról próbáljuk megközelíteni. Innen bizony mászni kell hozzá. Az északnyugati és a délnyugati letörések egy élszerű, meredek gerincben találkoznak, ezt követi a most bemutatásra kerülő sziklaösvény, a Wildes Gamseck.
Noha hívják Gamseckgratnak (= Zerge-gerinc), ez az útvonal valójában mégsem teljesen „grat” jellegű. Jórészt ugyanis attól jobbra, a falban vezet, csak a felső harmadától követi magát a gerincet. Története igen korai időkre nyúlik vissza, már 1883-ban megmászták, és ez a Dr. Eugen Guido Lammer és Fritz Leeder által nyitott útvonal meglehetősen gyorsan népszerűvé is vált. Nem csoda, hiszen aránylag kényelmes megközelítése, tájilag és mászás szempontjából sem elhanyagolható szépsége az egyik legideálisabb célponttá teszi a hegység könnyű sziklatúrái közül. Ezt az élményt napjainkban tovább növeli az útvonal kiváló biztosíthatósága is. Jóllehet, a gyakorlottabbak többnyire kötél nélkül járják, de emiatt kezdők számára is pont ideális terep lehet, ahol biztonságosan tehetik meg az első lépéseket egy mászóiskolai méreteknél jóval hosszabb útvonalon. Hogy mindezek ellenére mégis relatíve kevesen járják, annak valószínűleg az lehet az oka, hogy a pusztán gyalogolni óhajtók számára túl nehéz és (a fokozatához képest) túl kitett, a mászó ambíciókkal rendelkezők ingerküszöbét viszont ritkán éri el. No de ennek mostanság, amikor a szebb utakban gyakran sorbaállással kell a túraidő felét tölteni, inkább örüljünk!
BESZÁLLÁS
Kiindulópontként Hinternasswald is szóba jöhet, látnivalók tekintetében ez az irány mindenképpen felülmúlja a másik oldalról, Altenberg felől ajánlott rövidebb megközelítést. Ha azonban a legegyszerűbb lehetőséget szeretnénk választani, az utóbbi település feletti parkolót válasszuk. Innen is bőven lesz alkalmunk gyönyörködni a sziklás stájer hegyoldalak látványában, miután elértük utunk első köztes célját, a Schneealpe és Rax hegység közt húzódó Nasskamm erdős hátát (közben érintünk egy forrást is). A Nasskammnál ösvényünk egyesül a túloldalról érkező jelzéssel, innen már közös a további irány. Kezdetben az új, széles erdészeti utat követjük, majd egy nagy kanyar után közvetlenül betérünk az erdőbe (kőember, jelzés). Innen rövidesen az idilli rét sarkán álló takaros kis Gamseckhüttéhez érünk (privát, többnyire zárva), majd az eleinte vizenyős területen haladó ösvény hosszabb emelkedővel a Gupf-nyeregbe vezet (1478 m). A turistaút az innen balra emelkedő gerincháttól jobbra visz tovább, mi viszont az eleinte még erdővel benőtt hát felé induló jelzetlen ösvényen megyünk immár a Gamseck falainak irányába. Kb. 200 m szintet teszünk meg odáig, kezdetben többnyire a bal oldalban kerülve a sziklákat, feljebb viszont jobbra a gerinctől. Egy szép panorámás térségnél szusszanhatunk egyet, mielőtt megkezdjük a mászást. Átellenben a Schneealpe meredek sziklasávos oldala, felettünk a Gamseck gerince tör a magasba, de ha tekintetünkkel végigpásztázzuk a balra húzódó Kahlmäuer füves alsó szikláit, nagy eséllyel látunk rajtuk csapatostól legelő zergéket is.
Útváltozat bennfenteseknek: a Nasskamm elérése után csak rövid ideig követük az erdészeti utat, majd balra rátérünk a kezdetben még nem túl erősen emelkedő, feljebb azonban meglehetősen meredek gerincre. Ezt egészen addig követjük, míg a beszállás előtt közvetlenül egyesül a szokásos útvonallal. Többnyire toronyiránt, a gerinc élét követve haladunk, kivéve néhány sziklás, nehezen járható szakaszt, melyeket a jobb oldalban vezető, többé-kevésbé felismerhető nyomon kerülünk ki. Különösen a gerinc felső szakasza nyújt pazar rálátást a Kahlmäuer ötszáz métert is elérő letöréseire, de érdekesek a gerincet megszakító sötét vulkanikus képződmények is. Élményben tehát ez az irány felülmúlja a turistautat, ám csak gyakorlottaknak ajánlott!
MÁSZÓÚT
A beszállástól kezdetben törmeléken követjük az egyébként innen végig látható piros felfestéseket, majd magasan a Gamseckturm délnyugati oldalában átharántolunk annak túlsó felére. Itt rövid lemászást követően egy omladékos vályú jobb oldalán kapaszkodunk fel a tornyot a főfaltól elválasztó csorba közelébe. Innen több kanyarral emelkedünk egyre magasabbra a lépcsős falban, míg egy párkány egy kicsit kellemetlen, lefelé rétegzett sziklákhoz vezet minket. Ezen át (II) jobbra, majd nemsokára átlépés balra egy sekély vályúba. Ezt a párkányszerű vályút követjük kitett felső végéig, ahol ismét balra kikapaszkodunk, és könnyű, de továbbra is elég kitett terepen mászunk kb. 30 m-t egy kényelmes standig. Itt átmászunk egy kiugró falacskán, túloldalt keveset le, majd egy párkányon egy kinyúló tömbhöz jutunk, mely segítségével felhúzódzkodva/tolódzkodva (II), ismét könnyebbé válik az út. Egy bordát balról kerülve egy kéményhez, melyben jobbra szép terpeszmászással fel a tetején lévő (stand)párkányra. Innen könnyű terepen jobbra megkerüljük a fal meredek élét, majd a mögötte induló vályúban érjük el az útkönyv fémdobozát. A további út a gerincen vezet. Egy hosszában végighasadt óriás tömb tetejéről a túlsó oldalán, balra húzódó hasadékban rövid lemászás következik egyszerűbb terepre, majd egy karcsú tornyocskát jobbról mellőzve, ismét a gerinc tetejére, végül egy vályúban az utolsó standhoz. A meredek, de nagy fogásokat nyújtó tornyocskát át is mászhatjuk, a tetején nitt (II, kitett).
LEMENET
Lefelé legegyszerűbb a Gamsecksteig jelzésein visszatérni (A-B, gyakorlottaknak klettersteig szett nem szükséges, ellenben sisak erősen ajánlott!), ez a felmeneti utunktól lefelé nézve balra lévő sziklás oldalban kanyarog le. Először drótköteleket követve, könnyű, de kissé kitett mászással jutunk egy törpefenyős teraszra, ahol átmeneti járóterep után újabb drótkötél, majd egy hasadékban rövid létra segítségével érjük el az alsó sziklákat. Még egy drótköteles szakasz vezet a falak alatti törmeléklejtőre, melyet keresztezve hamarosan beérünk az erdőbe. Innen a közel szintben haladó ösvényen nemsokára visszajutunk a Gupfsattel széles, füves bemélyedésébe, a továbbiakban pedig csak követnünk kell a felfelé már megismert turistautat. Megjegyzés: a Gupf körkilátást nyújtó kúpja a nyeregből rövid kitérővel elérhető, érdemes ezt az oda-vissza plusz alig félórát rászánnunk!
A fotókat több túra képeiből válogattam, különböző időpontban és napszakban készültek.
Nagyváthy János blogja 