Kategóriák
Hegymászás

Fledermausgrat

A Vorderberger Griesmauer nyugati gerince

Präbichl környékén az országút választja el a Hochschwab kiterjedt tömbjét az Eisenerzi-Alpok szintén mészkőből felépülő vonulataitól. A hágót övező változatos csúcsokat azonban túratervezési szempontból nem szerencsés földrajzi hovatartozás alapján nézegetni, célszerűbb önálló területként tekinteni őket, hiszen szinte azonos – vagy egymáshoz nagyon közeli – a kiindulópont. A közelmúltban megnyílt vasalt utak megépítése előtt nem volt itt akkora forgalom, mint mostanság. Sízők és bakancsos turisták járták ugyan a vidéket, de pl. a hegymászók inkább a közeli Gesäuse és a Hochschwab-csoport délkeleti részének falait látogatták. Mászó szempontból csupán két olyan célpont van errefelé, ami az ismertségi és kedveltségi listán egyaránt régóta szerepel. Az egyik a Pfaffenstein meredek falakkal letörő gigászi kőtuskója, melyre csodaszép klasszikus utak (is) vezetnek. A másik hegy a jóval szerényebb és rejtőzködőbb életvitelt folytató Vorderberger Griesmauer, melyről most szó lesz.

Tulajdonképpen erre is csak egyetlen mászóút vezet, amit több-kevesebb rendszerességgel használnak, de az nem akármilyen! Nem tudni, hogy az ún. Fledermausgrat (Denevér-gerinc) a nevét erősen cakkozott, bőregér szárnyára emlékeztető alakjáról kapta-e, vagy netán a mélyedéseiben, hasadékaiban megbújó denevérekről. Bárhogy legyen azonban, a név egy könnyen megközelíthető, változatos, élménygazdag mászást kínáló, aránylag jól biztosítható gerincet takar, ami sziklamászóknak igazi csemege. Persze csak annak, aki az adott (UIAA IV) fokozatban abszolút biztosan mozog, s nem ijed meg akkor sem, ha esetleg relatíve hosszabb szakaszokat kell fixen behelyezett köztes biztosítás nélkül megtennie. Most eltekintek a vázlattól, csupán fotókon jelöltem az útvonalat, eltévedni a csak látszólag bonyolult, tornyokkal, lemászásokkal tarkított terepen úgyis nehéz lenne. Az irány részben magától értetődő, a természetes lehetőségeket követi, másrészt minden kötélhosszban akad egy-egy nitt, ami segíti a tájékozódást.

Technikai adatok

  • Kiindulópont: Präbichl (1226 m), parkoló a Polster-lift alsó állomása mellett.
  • Menedékház: Leobner Hütte (1582 m, ÖAV), a felmeneti úton 1 óra 15 perc.
  • Beszállás: jelzett úton a Polster és Griesmauer közti Hirschegg-nyeregbe, ahonnan először tovább a jelzésen, majd az első sziklák magasságában jobbra, 600 m szint / 1 óra 45 perc.
  • Nehézség: több szakaszon IV (repedés, kémény!), általában III körül.
  • Mászóút: 200 m szint, de az útvonal ennél sokkal hosszabb (12-13 kötélhossz és kb. 30 perc könnyű sziklás terep a csúcsra).
  • Mászóidő: 3-4 óra.
  • Felszerelés: 4 expressz, 2 hosszabb heveder és egy éksor ajánlott.
  • Lemenet: É felé a turistaútra, majd azon vissza a Hirscheggsattel érintésével, 2 óra.
Kategóriák
Hegymászás Túra

Kora nyári virágpompa

Eisenerzer Reichenstein először

Az ember az Alpokba ritkán megy holtszezonban. Minek menne, hiszen a sziklák még (vagy már) havasak, az időjárás szeszélyes, az ösvények többé-kevésbé járhatatlanok vagy túl veszélyesek. Így viszont többnyire lemarad erről-arról – például a természet ébredésének talán legszebb szakaszáról. Az éppen elolvadt hó nyomában a fű még csak próbál erőre kapni, a virágok azonban már birtokba vesznek minden szóba jöhető területet – sőt, még a látszólag szóba nem jöhetőket is. A napos oldalak, fokozatosan hómentessé váló gerincek olyan színekben, illatokban pompáznak, amilyeneket nyár derekán már hiába keresnénk. Közben a hegyeket keresztül-kasul behálózó turistautakon még elenyésző a forgalom, csak a madarak visítozása és a mormoták füttyögetése töri meg ezt a nyugalmat árasztó, különös csendet.

Nagyobb technikai kihívást jelentő túrákra ilyenkor még nem lenne bölcs dolog vállalkozni, körültekintő tervezéssel azonban így is szép emlékekkel bővíthetjük képzeletbeli vagy valós túranaplónkat. Noha számos kompromisszumot kell kötnünk, de mint a mellékelt ábra, azaz képsorozat is mutatja, a végeredmény igenis lehet mutatós és pozitív értelemben véve maradandó.

A június végén vagy július elején zajló Zirbitzkogel futás előtt mindig beiktatunk egy-két túrát, melyek céljaként, a fentiek tükrében, nem jöhet bármi számításba. Ilyen program volt anno a Sonnblick és a Rax északnyugati oldala is, 2016-ban pedig az Eisenerztől délre emelkedő Reichenstein környékére esett a választás. Itt a Vordernberger Mauer sziklás gerincén vezető klettersteig volt tervben, amiből a bizonytalan, csapadékosnak ígérkező idő miatt szimpla gyalogos körtúra lett.

Az út harmadánál-felénél többször is rázendítő esőt annyiból nem is bántam, hogy megerősítette, jó döntés volt módosítani a célt. A komor falak, vad sziklaképződmények között gomolygó sötét felhők a látványt is sejtelmesebbé, fenségesebbé varázsolták (amúgy sem lett volna unalmas vagy csúnya). A visszafordulás gondolatához közel járva pedig a Hegy úgy döntött, megkegyelmez nekünk és megmutatja igazi szépségeit is. Ehhez aztán hozzájött odafenn egy mennyei „gulyás” és persze maga a csúcsélmény is, amit a túlsó oldalon történő lemenet már alig tudott fokozni (de azért egy kicsit még tovább növelte).

Fokozni magam sem tudom jobban, így inkább képekben mutatom meg: