Kategóriák
Hegymászás

Kalandos Kahlmäuer 2. Zerbenriegelsteig

Először is egy kis extra történelemlecke, mint azt a korábbi, 1. sorszámot viselő vonatkozó bejegyzésben ígértem. Ejtsünk pár szót bizonyos urak bizonyos 19. század végén végrehajtott, bravúros, nem szokványos vállalkozásairól, akik a korábban sárkányok, szörnyek vagy istenek lakhelyének vélt félelmetes hegyoldalakba nem csupán vágyakoztak, hanem efféle vágyaikat megpróbálták megvalósítani is. Hogy a közvélemény ehhez mit szólt, azt most ne nagyon firtassuk, annál is inkább, mert ma ugyanúgy nem nézik normálisnak a hasonló kihívásokat kereső emberfiát. Annyit mindenesetre tudunk, hogy az 1878-as bécsi újságok nem az orvosi rovatban jegyezték meg az elmeháborodottak ténykedési között, hanem igazi szenzációként hozták le a hírt, amikor sikerült átmászni a Rax legnagyobb sziklaoldalát! Az ügyben legfőbb illetékes, Daniel Innthaler fából készült emléktáblája ma a völgy alsó, szurdokszerű szakaszánál látható, a világ több híres hegységében is mászó kortársa, Konrad Kain hegyivezető táblája szomszédságában, hogy ne szomorkodjon egyedül.

tablakahlmauer2
Innthaler táblája a völgy elején…
tablakahlmauer3
…és a Habsburghaus előtt

De térjünk vissza erre az egyébként kevesek által látogatott, a nap nagyobbik részében árnyékba burkolózó sziklafalra. Bár a bal szélén már előbb ismert volt két vadászösvény, de a fal valódi meghódítását Innthalernek tulajdonítják, aki 1878-ban felfedezte a középső részén, az ún. Zerbenriegelen át kínálkozó lehetőséget. Ezt az irány még ebben az évben a Zsigmondy fivérek és August v. Böhm társaságában hivatalosan is végigjárták*. Ennek időpontját (1878. október 6.) viszont már nem csupán a Kahlmäuer („Ékfal”) első turista-bejárásaként, hanem a bécsi extrém hegymászás születésnapjaként is jegyzik, ami azért nem annyira jelentéktelen dolog!

* Ezidáig nem sikerült kiderítenem, hogy Innthaler bejárása pontosan melyik napon történt, és az útvonal egészére vonatkozik-e, tehát tényleg ő volt-e összességében is az első, és a két Zsigmondy, valamint Böhm társaságában végrehajtott mászása tulajdonképpen az út második megmászását jelentette-e. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi volt az első ún. turista-megmászás, tehát vitathatatlan mindkét túra elsősége a maga kategóriájában. Következő évben, 1879. szeptember 9.-én pedig Böhm, Zsigmondyék, Ella Böhm és Paula Kautz lemenetben is bejárták az utat, ami azon felül, hogy az első női megmászás lehetett, az irányra tekintettel sem kis vállalkozás! (A források felsorolásától most eltekintek, a későbbi pontosítás jogát pedig fenntartom.)

„Csak a sziklamászók elitjének” – írta Zsigmondy Emil akkoriban az 500 métert is elérő falakról. Ezek a bravúrosnak számító teljesítmények ma már természetesen más megítélés alá esnek, hiszen például a fentebb említett két vadászösvény, a Bärenloch és az általam 1. részként megjelölt korábbi blogbejegyzésben főszerepet játszó Wildfährte ma a jelzett, biztosított útvonalak kategóriájában is a legkönnyebbek közé tartozik (A-B fokozat). Igaz, történelmi szempontból így is kiemelt jelentőségűek, hiszen a legrégebben kiépített biztosított mászások sorában foglalnak helyet. Ma is kedveltek ugyan, de a tömeg általában a Höllental környékén marad, ide lényegesen kevesebben érkeznek.

A klasszikus sziklautakban pedig még ennyien sem járnak, arrafelé teljes csend honol. Ki emlékszik már a nagy kihívásokra? A nagyrészt felfestett jelzéseket megkoptatta az idő vasfoga, a nyomokat benőtte a törpefenyő. Mai mértékkel ezek az utak nem érik el még a mérce alsó határát sem. A számszerűleg az UIAA skála alsó fokozataiba tartozó, füves, omlékony, sőt gyakran veszélyesen törős ösvények nagyobb része örökre eltűnt a süllyesztőben…

kahlmauer utak másolata
A Kahlmäuer fontosabb útvonalai

A klasszikus utak közül mindössze egyet járnak napjainkban is szívesen. Ez a falrendszert jobbról lezáró Wildes Gamseck (Gamseckgrat, a tervezett 4. rész témája, ide jön majd a link, ha elkészül), mely sokak szerint „gyerekeknek és kezdőknek ajánlott sziklatúra”. E gerinc és a két klettersteig között azonban a szó valódi és átvitt értelmében is óriási a szakadék…

Ki érti, mi hajtotta ezeket a legendás neveket? Mintha féltek volna a stabil sziklától, talán külön élvezetet nyújtott a lábuk alól leomló lépés vagy a leváló fogás? Változnak az idők, megmaradt viszont a hely nyugalma és hangulata. Itt nincs karabinercsörgés, nincsenek kígyózó sorok a beszállásnál – csak a vad letörések, évezredek alatt lassan szétporladó sziklabordák, kövér fűcsomókkal borított meredek oldalak. Amint néhány pillanatra megállunk, hirtelen a száz évvel korábbi túrák magányába siklunk vissza. Ha valami nagyon autentikus helyszínt keresünk, magunkba fordulni szeretnénk vagy kicsit megérteni, mi volt elődeink mozgatórugója, itt a helyünk! Füves a szikla? Hát, ha egyszer ebben a magasságban még bőven van fű. Törik? Persze, a hegyek anyaga lassan felaprózódik, semmi sem tart örökké. Nincsenek nittek? A fejünket legalább nemcsak sisaktartónak fogjuk használni, hanem gondolkodásra is. De egy hangyányi modernizáció azért már itt is előfordul: az utak egy részében látható jelzések gondoskodnak arról, hogy még jobban tudjunk a fenséges tájra figyelni…

A falvonulat legnagyobb magasságot elérő középső részén több útvonal is van, de ezek közül alig maradt néhány használatban. A Zerbenriegelsteig és direkt beszállása, az ún. Proteststeig szintén nem rövid, ha ezt választjuk, csaknem 500 méter szintet kell ezen a monumentális sziklaoldalon felkapaszkodnunk. Nem kifejezetten nehéz útirány, csupán néhány helyen éri el a II. fokozatot, tekintettel azonban a kitett, törékeny, bonyolult terepre, egyáltalán nem kezdőknek való séta. Nem is kifejezetten sziklamászó gyakorlatot, sokkal inkább magashegyi jártasságot, jó tájékozódóképességet és legfőképpen a meredek, sziklás oldalakon magabiztos közlekedést kíván. Cserébe felsőfokú táji élménnyel és a sorban állás rémének biztos elkerülésével kényeztet. Erről az útvonalról néhány régebbi – húsz évvel ezelőtti – fotóm van ízelítőnek, lásd alább, a teljesség kedvéért kiegészítve pár friss képpel, amiken nagyjából látszik az útirány.