Kategóriák
Túra

Kő-kör a Mátrában

Íme egy ideális gyalogtúra a Mátrában. Nem túl hosszú, de mégis aránylag sportos, sőt ha szigorúan a számokban kifejezhető paramétereit nézzük, az egész országban nem nagyon találunk még egy olyan útvonalat, ahol folyamatosan emelkedve ekkora szint vár ránk a kiindulópontból a felkeresett csúcsig (kapásból nem is tudnék hasonlót említeni)!  Az út mindemellett látnivalókban sem szerénykedik, a turisták nyüzsgésétől viszont nem kell tartanunk, a Kékest és közvetlen környékét kivéve persze.

Az útvonal, ha valaki netán kedvet kapna hozzá: Markaz – Kis-kő – Kékes – Sas-kő – Disznó-kő – Markazi vár – Markaz (19 km, 910 m szint). Végig jelzett utakon haladó túra, de azért néhány szempontot érdemes figyelembe venni, ha ide készülünk.

  • Rögtön a falu felett az egyébként széles út hóolvadáskor vagy kiadós eső után egy irdatlan nagy sárfolyammá változik. Kikerülni viszont esélytelen, kétoldalt sűrű, tüskés bozóttal benőtt emelkedő van, úgyhogy gumicsizma, békauszony és tartalék zokni egyaránt jól jöhet.
  • A várrom jelzésről letérve, a patakon átkelés okozhat esetleg problémát, ha meg van duzzadva (ami szintén hóolvadáskor vagy nagyobb esőzés után valószínű).
  • Noha az erősen emelkedő gerincháton a kék alapon sárga pettyek jól követhetőek, ám kitaposott út itt nem jellemző. Az avarral, kövekkel, faágakkal borított terepen fokozottan ügyeljünk a bokánkra.
  • Lefelé főleg a Sas-kő környékén fagypont alatti hőmérséklet esetén óvatosan közlekedjünk, a síkos, fagyos andezit sziklák meglehetősen csúszósak!
  • Sötétben a várrom alatt, az erdőből kiérve könnyű elvéteni a jelzést, a falu fényei nem nyújtanak támpontot, a „toronyiránt-módszer” pedig ezen a hullámos, ruhaszaggató bokrokkal benőtt felszínen nem igazán működik. Érdemes inkább még felfelé menve alaposan megfigyelni és megjegyezni az ösvény irányváltásait, hogy ha ránk sötétedik, könnyebben megtaláljuk a helyes utat.
Kategóriák
Futás Túra

Holnapelőtt

matraberc2006
A sokadik, de megunhatatlan

Általában nem könnyű egy célversenyként kijelölt rendezvényt elengedni. Természetes, hogy nehéz szívvel mondunk le róla, ha hónapok óta minden tőlünk telhetőt beleadtunk a felkészülésbe, rengeteg időt, energiát (és egyebet) belefektettünk. De hiába a profi edzésterv, a sok megtett kilométer és rengeteg leküzdött emelkedő, ha az élet felülírja a legeltökéltebb szándékot is, vagy egy apró, de makacs porszem kerül a gépezetbe, ami onnantól már újból szinkronizálásra szorul…
Szerencsére az esetek egy részében ilyenkor is marad választásunk, és kijöhetünk a történetből akár pozitívan is, magunk javára fordítva a látszólag ellenünk dolgozó körülményeket. Konkrétabban, a „célversenyt” tekinthetjük például egy hasonló kaliberű vagy nagyobb célhoz vezető úton fontos lépcsőfokot jelentő hosszú edzésnek is. Ez a megközelítési mód pedig rögtön új, vidámabb színben láttatja velünk ráfordításaink eredménytelenségét (ill. ebből a szempontból inkább eredményét). Persze ez a hozzáállás csak akkor működik, ha képesek vagyunk legyőzni hiúságunkat, tudjuk kezelni a magunkkal szemben támasztott elvárásainkat, és túl tudjuk tenni magunkat azon az aprócska tényen, hogy így az adott verseny eredménylistáján nyilván jóval hátrébb fogunk szerepelni, mintha apait-anyait beleadva álltunk volna rajthoz.
Így viszont biztosan célba érünk, és legalább a teljesítéseink száma gyarapszik – ez sovány vigasznak tűnik, de nem nehéz belátni, hogy az évek múlásával nagyobb jelentősége lesz majd, mint az egy-egy alkalommal futott időknek. Az újabb élményekről és tapasztalatokról nem is beszélve… S nem mellékesen, van ennek az „elengedésnek” még egy jó oldala: megszabadulunk attól a néha már tehernek tűnő nyomástól, amit egy jónak számító idő, reménybeli egyéni csúcs megfutása előtt éreznénk.
Holnap ismét Mátrabérc Trail, amikor a Mátra szokásos tavaszi köntösében, szokásos nehézségeivel várja, hogy tiszteletünket tegyük a megtett távval arányosan egyre meredekebb(nek tűnő) csúcsain. Lehet, hogy nem is annyira bánom, hogy ezúttal sem az idő lesz az ellenfél, a tapasztalatok viszont – mint mindig – ezúttal is jól jönnek majd. Mert terveim azért még vannak…