Hegymászás helyett

Hegymászó élmények helyett az idei nyár türelemre tanít.

A természet, az időjárás, a Hegy mindig erősebb, ezt soha nem szabad elfelejteni. Mi, emberek, ott fenn csak vendégek vagyunk. Hívatlan vendégek, akik vagy bebocsátást nyernek, vagy nem. S idén hiába kopogtattuk az ajtót, zörgetésünk általában süket fülekre talált. A bejáraton lógó tábla szerint a nyár technikai okokból elmaradt (illetve egy szerdai napra esett, de erről a napról majd máskor).
A szerencse pedig ritka jószág, nem érdemes mindent erre alapozva, meggondolatlanul és engedély nélkül azon a bizonyos ajtón belépni. Okosabb tudomásul venni, hogy az Alpok nem egy mászócsarnok vagy edzőterem, ahol központilag lehet a klímát szabályozni. Közhely, de a hegyek tényleg megvárnak, és addig sem kell unatkoznunk, míg az út ismét megnyílik.

Ha otthon vagyunk, bármi másra sort keríthetünk, amit eddig kihagytunk. Ha pedig már valamelyik helyszínen vagyunk, lehetőségeink korlátain belül még mindig több választásunk van. Kotorjuk elő régóta halogatott könyveinket (amiket pont ilyen esetekre vittünk magunkkal), aludjuk ki magunkat, vagy csak figyeljük a felhők játékát, az esőcseppek és a szél hangjait – és bátran fedezzük fel mindazokat a látnivalókat, a virágoktól (nagyon érik már egy virágos bejegyzés!) a múzeumokig, amik mellett máskülönben, tekintetünket a hegyre szegezve, elszaladnánk…

És reménykedjünk a vénasszonyok nyarában.

Hírdetés